2009. március 30., hétfő

újra

Újra itt vagyok a nagy csönd után. Egyszerűen képtelen voltam összeszedni a gondolataimat, de talán majd most.




Először is, deaviantArt-on megkaptam az első feature-t.



Ez nagyon kellemes meglepetés volt. Nemrég elkezdtem kicsit rendbetenni az oldalam, megválogatni a feltöltött képeket és kicsit aktívabbnak lenni. Rengeteg tehetséges ember munkái vannak fönt, és hatalmas inspiráció. Ha még nem ismeritek az oldalt, ajánlom, hogy nézzetek körbe.


A másik fontos dolog, hogy a közeljövőben várhatóan többet fogok foglalkozni a portré és önarckép fotózással, annak ellenére, hogy az utóbbi mennyi macerával jár. Itt a jó idő, a fény, egyre kevesebb lesz az alvásigényem, úgyhogy jó lehetőségem lesz megvalósítani az ötleteim.


A harmadik fontos dolog pedig, hogy egész héten U2-t néztem a tv-ben.


2009. március 23., hétfő

Majdnem 80...

... Nagypapám. Nem hiszem, hogy ismerek nála türelmesebb és kedvesebb embert. Egyszerűen csak csodálatos.
______

2009. március 20., péntek

Eger


Az az ősrégi rádiónak látszó dolog az éjjeliszekrényben nem rádió, hanem feltehetőleg ősrégi szobainas. Minden lehetséges gombot megnyomtam és eltekertem. Kár, hogy nem működött, pedig szerintem kifejezetten hangulatos lett volna használni.

Miután egy napomat majdnem teljesen a szobámban töltöttem, alternatív szórakozás után néztem:


Igen, az ágyon ugrálok...

...és nem tudtam kihagyni a tükörből fényképezést vacsora után. Ez már csak ilyen hotelszoba-feeling...



A második napon meglátogattuk a híres pincesort, ahol elképesztő hideg volt, viszont nagyon kellemes emlékeket idézett fel bennem nagypapám saját borospincéjéről. Ahányszor megérzem a tipikus nyirkos, penészes pinceszagot, mindig eszembe jut, mikor még az ő szőlőjét jártunk szüretelni.



Hazafelé pedig meglátogattuk a hotel mellett levő forrásvizes kutat.



Azt írják, hogy kicsit radioaktív, ami elvileg jó a szervezetnek. Ittam belőle, semmi különleges íze nincs, és csak megnyugtatásképpen közlöm, hogy azóta nem kezdtem el világítani a sötétben. Pedig vicces lenne.

______

2009. március 16., hétfő

back



Visszajöttem Egerből, a beszámoló a hétvégéről a következő posztban várható, jelenleg a fotókat editálom és próbálok nem beteg lenni. Egész nap valami elképesztő gyengeség volt rajtam és émelygés; ez vagy betegség, vagy csak el kellene lassan fogadnom, hogy a szervezetem nem tolerálja, ha az alvásidőmmel szórakozom.

Mindenki vigyázzon magára, aludjatok eleget, egyetek tofut.

______

2009. március 13., péntek

Fotónapló

Nemrég jutott eszembe, hogy ezeket a képeket igazából csak a facebook oldalamra szoktam feltölteni, ahol csak bizonyos emberek látják, úgyhogy ideje volt, hogy itt is mutassak belőlük valamit.












______

2009. március 9., hétfő

Tűzveszély!





A srácok mindent beleadtak.









Természetesen a felszabadult ugrálás sem maradhatott el...




Óriási bulit csináltak, komolyan féltem, hogy bajom esik az ugráló tömegben, akkora volt a hangulat.
Maga a Take Five pedig nagyon kellemes csalódás volt, nagyon hangulatos és ízléses pince pub, hihetetlenül kényelmes fotelekkel, remélem legközelebb lesz arra is időm, hogy leüljek.
______

2009. március 6., péntek

esős délután

Mit lehet csinálni egy esős délutánon, mikor fáradt és álmos vagy, és mindössze három óra szabadidőd van? Arra gondoltam, hogy bepillantást engedek az életem egy apró, ámde meghatározó szeletébe: a Második Fiók titkaiba.



Igen, tele van csokoládéval.
Viszont, hogy jobban érzékeltessem a mennyiséget, úgy döntöttem, hogy tornyot építek belőlük.


Azt hiszem, ez önmagáért beszél.

Ez a belga csoki a legújabb kincsem, Németországból kaptam, és az ajándékozó külön figyelmet fordított a fekete-fehér csomagolásra is, ami különösen melengeti a szívem. Ki sem merem bontani.

És ha már az ajándékoknál tartunk, akkor be kell valljam, hogy a karácsonyra kapott csokoládé szökőkút mellé nemrég kaptam egy kétszemélyes, mécsessel működő csokifondü felszerelést is, amit tegnap az alacsony energiaszintemre való tekintettel használtam is. Az élet szép.


Ami pedig szerda este a kezembe került egy boltban, azt nem hagyhattam ott:


Persze, hogy fekete... Annyira infantilis tudok lenni, haha.
És hogy komolyabb dolgokra is fordítsunk időt, itt egy grafika befejezésül.

Nemsokára sokfotós bejegyzés lesz, rengeteg minden eszembejutott, amiket meg akarok mutatni nektek. Addig is kitartás, és mindenkinek legyen jó péntek estéje!
______