



A vasárnap délutánt és estét egy nagyon jó barátnőmmel töltöttem. Teljes szabadságban. Nem kellett sehová mennem, csak ültünk, néztük a várost, a naplementét, és beszélgettünk mindarról, ami bennünk zajlik. Teljesen őszintén, semmit sem visszatartva. Felszabadító érzés volt.
Ez az utolsó hét a vizsgáimból. És utána elkezdődik a nyár. Sok tervem van az elkövetkező pár hónapra, bár még nem teljesen tiszta, hogy mi hogyan fog alakulni. De ezzel még ráérek foglalkozni. Minden napnak megvan a maga baja.
A lényeg, hogy az élet szép, és végre kezd valami fogalmam lenni arról, hogy mi is történik velem.