A szoba másik oldala. Imádom a loft-ot.

Régebbi képek, csak hogy fenntartsam a produktivitás látszatát addig, amíg nem posztolhatom a legújabbakat, amik editálásával 6 órát töltöttem. Nem panaszkodásképp mondom, csak érdekes, hogy ilyenkor fel sem tűnik, hogy múlik az idő, elfelejtek enni, elfelejtek inni, mosdóba menni, zenét hallgatni.

A héten be kellene fejeznem két képet, a pillangó installációimat az ajtóimra, logót tervezni, fotózni, és rajzolni rajzolni rajzolni.

Ahh, a monokróm dolgok iránti vonzódásom... Erről a képről eszembe jutott, hogy körülbelül 50 fekete pillangó várja, hogy kivágjam és installációt csináljak belőle. Attól tartok kevés lesz az ötven... Most, hogy ilyen inspiráló közegben tengetem a napjaim, tartok tőle, hogy hamarosan elér a maszatos-szétpakolós-felfordulásos alkotói cunami. Élvezem én ezt.

Vissza a blogíráshoz. Az első két oldal a sketchbookból, amit nyáron keztem el. Egy ideig minden nap rajzoltam bele, ahogy az tervbe volt véve, aztán mióta hazaköltöztem valahogy kiesett a napi rutinból. Igazából ezen a héten voltam először rákényszerítve, hogy alkossak, amitől először feszült voltam, aztán ahogy jöttek az ismerős mozdulatok és az ujjaim egyre feketébbek voltak a grafittól, megnyugodtam. Visszatért a jól ismert békesség, és vele együtt az alkotás izgalma. Jó újra érezni.