Az az ősrégi rádiónak látszó dolog az éjjeliszekrényben nem rádió, hanem feltehetőleg ősrégi szobainas. Minden lehetséges gombot megnyomtam és eltekertem. Kár, hogy nem működött, pedig szerintem kifejezetten hangulatos lett volna használni.
Miután egy napomat majdnem teljesen a szobámban töltöttem, alternatív szórakozás után néztem:
Igen, az ágyon ugrálok...
...és nem tudtam kihagyni a tükörből fényképezést vacsora után. Ez már csak ilyen hotelszoba-feeling...
A második napon meglátogattuk a híres pincesort, ahol elképesztő hideg volt, viszont nagyon kellemes emlékeket idézett fel bennem nagypapám saját borospincéjéről. Ahányszor megérzem a tipikus nyirkos, penészes pinceszagot, mindig eszembe jut, mikor még az ő szőlőjét jártunk szüretelni.
Hazafelé pedig meglátogattuk a hotel mellett levő forrásvizes kutat.
Azt írják, hogy kicsit radioaktív, ami elvileg jó a szervezetnek. Ittam belőle, semmi különleges íze nincs, és csak megnyugtatásképpen közlöm, hogy azóta nem kezdtem el világítani a sötétben. Pedig vicces lenne.
______