Ez a téma valahogy megkerülhetetlen, előbb utóbb sor került volna rá.

Már régóta terveztem, hogy csinálok egy gésa témájú fotósorozatot, és még fogok is csinálni később párat, sok ötletem van. Ez a mostani amolyan kísérlet, ismerkedés.


(Igazából az a cél, hogy legyen egy olyan gyönyörű kimonóm, mint az a 60-100 éves darab ami a Terebess kirakatában van, és ami előtt tíz perceket szoktam állni.)


Tegnap este arra gondoltam, hogy ha már nincs rá lehetőségem, hogy Kiotóban 73 ezer Ft-ért két órát tölthessek egy igazi gésa társaságában, aki jó eséllyel nem hagyja magát fotózni; akkor magamból csinálok egyet.


Körülbelül fél óra volt a haj, és háromnegyed óra, mire elkészültem a sminkkel. Nem árt egy kis gyakorlatot szerezni a tükörből tarkófestésben. Nem könnyű.


RENGETEG utómunkálat volt a képekkel, eredetileg nem igazán olyan az arcberendezésem, mint ami a képeken látszik.


Íme a végeredmény:

______

Egy újabb, film által ihletett fotó.


Néha ki kell engedni a gőzt.






A Flickr oldalamon lesz fent több.
______

Hallott közületek valaki Nankingről?

Mert bevallom, hogy egy héttel ezelőttig én nem hallottam róla. Semmit.

Illetve de, tudtam, hogy van egy ilyen című film, felírtam a listámra, de fogalmam sem volt, hogy miről szól. El is felejtettem jó időre.

Aztán múlt héten a kezembe került egy könyv. Regény igazából. Tokió, yakuzák, az örök élet elixírje. És Nanking. Egy nap alatt elolvastam. Képtelen voltam letenni, képtelen voltam nem továbblapozni. És mikor a végére értem, letöltöttem a filmet, amit hónapokra elfelejtettem. Dokumentumfilm, fekete-fehér szemcsés felvételekkel. Megrázó.

Azoknak, akik nem hallottak róla, elmondom, mi történt.

1937-ben, Pearl Harbor előtt, a japán hadsereg bevonult Kínába és bevette az akkori fővárost, Nankingot. Alig egy hónap alatt négyszázezer embert öltek meg. Nem csak a katonákat, civileket is. A nőket és a gyerekeket megerőszakolták. A terhes nők hasából kivágták a gyermeküket. Sokakat megcsonkítottak, megkínoztak. Csecsemőkön gyakorolták a szuronyozást. Kupacokban álltak a gyerekek holttestei. LÁTTAM. A filmben volt egy idős ember, hét éves volt, mikor az anyját a szeme láttára megölték. Sírt, mikor elmesélte hogyan történt. Én is sírtam.

Ez a nankingi mészárlás.

A vicc az, hogy szinte nem is tudunk róla. A vicc az, hogy maguk a japánok sem igazán tudnak róla. Sokáig nem volt benne a történelemkönyveikben. Nem is beszélnek róla. Ha mégis, akkor azt mondják, hogy mindössze egy tucat kínai halt meg.

Hozzávetőlegesen négyszázezer halott.

Körülbelül húsz japán katonát ítéltek el háborús bűnökért.

Páran beszéltek a dokumentumfilmben. Elmondták hogyan ölték meg az embereket.
Az egyikük mosolygott.
A másik tekintete olyan volt mint a jég. Hideg és üres. Egy üres ember. Halott volt a tekintete.

Négyszázezer halott.

Van egy határ, ami után már nem mondhatjuk, hogy emberi gonoszságról van szó.