Ennél jobban nem is lehetne jellemezni a jelenlegi helyzetet.

Hamarosan visszatérek az élők közé, már ami a blogolást illeti. Jelenleg túl nagy erőfeszítést jelent összeszedni a gondolatfoszlányaim, amik valahol elvesztek a térben és időben az elmúlt hetekben.

De mindjárt Karácsony.

Születésnapi ajándékok.

Linómetszet. Iskolai munka, örülök, hogy nem vágtam el semmimet a linómetsző készlettel.

Igyekszem majd több dolgot posztolni az eljövendő időkben az iskolai feladatok közül, főként, mert elég inspiráló a közeg, bár egyre gyakrabban álmodom azt, hogy nincs meg a leadandó anyagom. Tegnap megismertettek egy körülbelül két hónapot igénylő módszerrel, ami a pontos rajzolást hivatott elősegíteni brutális szenvedések árán. Majd megírom, ha már az idegösszeomlás szélén állok.

Egy kis divat-intermezzo.

Erase

{via sweethomestyle}

Megnyitó

Kiállítás az ART FESZT-en!

November 7-én nyílik meg idén másodszorra az Art Feszt csoportos kiállítás, ahol fiatal tehetségek mutathatják be az alkotásaikat. Két képem lesz kiállítva, így én is szeretettel várok mindenkit a megnyitón!
A kiállítást december 2-ig lehet megnézni az Erzsébetligeti színházban (Hunyadvár utca 43/b).

{via Fubiz}

Origami tea! Az én gyermeki lelkemnek ez nagyon jó indítás lenne a reggeli bebootolásnál.

Ősidők óta szerettem volna már ilyet, de valahogy sosem szántam rá magam. Igazából nagyon vicces volt megrajzolni, bár közelebb van a fantasy-hez, mint a valósághoz, mert a harisnyán kívül nincsenek olyan ruhadarabjaim, amiket magamnak rajzoltam. A színezés érdekes volt, közel sem úgy csináltam, ahogy kellett volna, és egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a következő illusztrációt egyáltalán akarom-e színezni. Lehet, hogy inkább megőrizzük a firka-jellegét.

{via FFFFOUND! }

Egyszerűen zseniális.

{via FFFFOUND!}

Modell: Lehoczki Judit

Styling/fotó: én

Még több kép a Flickr oldalamon.

Azt hiszem ezzel a fotózással sikerült elkapnunk az utolsó igazán jó időt. Valahogy minden jól alakult, Judit is nagyon jól viselte, hogy három fotósorozatot sűrítettem egy napba vele, ami azt jelentette, hogy sétáltunk, fotóztam, sétáltunk, átöltözött, sétáltunk, fotóztam, vadászlesre mászott, fotóztam, sétáltunk, domboldalt másztunk, fotóztam, sétáltunk, átöltözött, sétáltunk fotóztam. Jól éreztük magunkat és viszonylag kevés emberrel futottunk össze közben.

A fegyverekért és a dögcéduláért külön köszönet a bátyámnak, hogy kölcsönvehettem őket.

Tegnap kaptam kézhez egy példányt:

A szoba másik oldala. Imádom a loft-ot.

Valamiért nagyon tetszenek most ezek a gerendás tetőtéri szobák.

Régebbi képek, csak hogy fenntartsam a produktivitás látszatát addig, amíg nem posztolhatom a legújabbakat, amik editálásával 6 órát töltöttem. Nem panaszkodásképp mondom, csak érdekes, hogy ilyenkor fel sem tűnik, hogy múlik az idő, elfelejtek enni, elfelejtek inni, mosdóba menni, zenét hallgatni.

A héten be kellene fejeznem két képet, a pillangó installációimat az ajtóimra, logót tervezni, fotózni, és rajzolni rajzolni rajzolni.

{via FFFFOUND!}

Sötét, groteszk, szarkasztikus. Pont ide illik a mai napba.

Ahh, a monokróm dolgok iránti vonzódásom... Erről a képről eszembe jutott, hogy körülbelül 50 fekete pillangó várja, hogy kivágjam és installációt csináljak belőle. Attól tartok kevés lesz az ötven... Most, hogy ilyen inspiráló közegben tengetem a napjaim, tartok tőle, hogy hamarosan elér a maszatos-szétpakolós-felfordulásos alkotói cunami. Élvezem én ezt.

Wow.

Makró makró makró... És orchidea orchidea orchidea megint. Nagymamámtól átköltözött hozzám két új a múlt héten. Nem vagyok teljesen biztos benne, de azt hiszem, az Adaptáció óta vagyok odáig értük. Mit tesz, ha az ember filmeket néz... Egyébként hivatalos eltiltásban vagyok a filmektől legalább 10 napra, de mégjobb lenne, ha egy hónapra; ami nyilván szörnyű lemondásokkal jár. Még szerencse, hogy múlt héten befejeztem a Lost ötödik évadát...

{by Sugarock99}

Egy kis szeptemberi makró sorozat a mini világomból, mini örömeimből. Ma rajzolni is akartam, de végül annyi időt töltöttem a gép előtt, hogy már nem lesz belőle semmi. Talán majd holnap. Vagy talán majd akkor, mikor végre nyugodtan tudok aludni. Nem bírom ezeket a hullámvölgyeken. Flickr-en viszont aktív vagyok, ott csapódnak ki az érzések többnyire. Jó ez így. Majd lesz jobb is.