






DAY 087
Mióta rászántam magam, hogy napi 1 órát sétálok a kutyával, elkezdtem felfedezni a környékünket. Pár éve volt egy nagy lovarda a közelben, de az azóta tönkrement, a kerítés kidőlt, a telek gazos, embernek nyoma sincs. Sajnáltam, mert imádom a lovakat, úgyhogy mikor elhaladtam a telek mellett, mindig megeresztettem egy bánatos sóhajt. Aztán, mint Forrest Gump, gondoltam, ha már idáig eljöttem, miért ne mehetnék tovább?! Elgyalogoltam az út végéig, ahol viszont ki tudja mióta, egy pici lovarda működik. Csak pár ló, egy kiscsikó, meg két póni. Irtó helyesek. Azóta mindig arra sétálok a kutyával.