Készülőben valami egészen új.
Az utóbbi időben sokkal inkább számítógépen rajzoltam/dolgoztam és alig nyúltam ceruzához. Valamiért nehezen is vettem rá magam, hogy leüljek és megrajzoljam mindazt, ami a fejemben van. De tegnap erőt vettem magamon, kikapcsoltam a monitort, kezembe vettem a ceruzát és rajzolni kezdtem.
És az agyam körülbelül a második percben ki is kapcsolt teljesen. Nem gondolkodtam azon, hogy mi lesz holnap, hogy mit kellene megoldani, mire kellene pénz... Egyszerűen nem gondoltam semmire, csak húztam egyik vonalat a másik után. Ellazultam. Mint mindig, mikor rajzolok, csak ezt hajlamos vagyok elfelejteni. Mert egy idő után beférkőznek a kis kételyek, hogy talán be sem tudom fejezni a következő képem, talán már nincs ötletem, nincs tehetségem, kiszáradtam, elfogyott minden amiből a képeim táplálkoztak. Aztán a kételyből félelem lesz, és máris csak bénultan ülök. Rajzolás közben döbbenek rá, hogy mennyire felszabadulok, hogy megnyugszom; és mindig meg kell kérdeznem magamtól, hogy miért nem csinálom én ezt minden nap?!
