Sehol máshol nem fekszem le este fél tízkor aludni, csak Mamánál...
És csak nála van igazi cseresznyefa, amiről tudom, hogy cseresznye, mert még nagypapám ültette.
Nem tudom miért lettem makró-mániás, de azt hiszem gyógyíthatatlan.
Hétfőn elmentem sétálni a városba, lőni pár képet, amit egyébként mostmár minden évben megteszek. Szeretek ott sétálni, az egész környék nyugalmat áraszt magából annak ellenére, hogy hány ember nyüzsög egyfolytában az utcákon.
Ez a kedvenc épületem, a kék templom, mert mindig kicsit a Disney rajzfilmek jutnak róla eszembe.
A kertjében pedig nyúlbélák, amik a város központjában több helyen is feltűntek. Jellemzően az első gondolatom az volt, hogy vajon hány esett már áldozatul a vandáloknak, aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg ahol az átlagéletkor 60 év, ott nem nagyon kell tartani ilyesmitől.A templomban pont mise volt, úgyhogy bemehettünk és csinálhattam pár gyors képet.
Éppcsak bekukkantottam a sétálóutcába, ami meglehetősen kihalt volt az ebédidőre való tekintettel, ráadásul aki nem ebédelt, az meg a parkban a napon ücsörgött.
Mindenhol virágok és virágzó fák.
Még egy kis makró...
A Festetics-kastély Keszthelyen, ahová legközelebb ellátogatunk, mikor megint megyünk Hévízre. Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű... Alig várom, hogy fotózzam.
______