Majdnem két hónap után végre bele tudtam kezdeni a következő projektembe. Tudom, hogy sokkal jobban hangzana, ha azt mondanám, hogy persze, minden rendben, minden nap rajzoltam; de ahogy minden másban, ebben is vannak hullámvölgyek, én pedig nem akarok képmutató lenni.Ezért aztán apró dolgokkal foglalkoztam, mert nem éreztem késznek magam arra, hogy belefogjak az igazán nagyba. Tegnap viszont leültem, belevágtam, és jó volt újra azt érezni, hogy alkotok. Igazság szerint meglehetősen időszerű is volt már, mert kezd szorítani a határidő, de nem is én lennék, ha nem mindent az utolsó pillanatra hagynék. Ahogy mondani szokták: ha nem lenne határidő, soha semmi nem készülne el.
______