Sikerült elintéznem pár fontos e-mail, így egy kicsit letisztult pár dolog és nem kell olyan sűrűn egyre szűkülő körökben, pánikba esve rohangálnom. Bár még így is van egy-két program, ami nem tiszta, hogy hogyan fogom megoldani, de legyünk pozitívak.


Elkezdtem végre a sketchbook-ot és nem is tűnik olyan borzalmasan fölösleges dolognak. A sketchbook egyfajta ötletgyűjtő füzet, mondjuk van egy elképzelésem egy fotósorozatról és ahelyett, hogy tíz különböző helyre felírom az ötleteimet a megvalósítással kapcsolatban, előveszem a kis füzetem és leírom, belerajzolom, képet ragasztok hozzá, versrészletet, sminkötletet, meg ami még eszembe jut. És amikor a megvalósításhoz érek, akkor ott lesz minden apró részlet. Ad némi szervezettség érzést, vagy legalábbis az illúzióját.


Történnek dolgok és még nem tudom, hogy hogyan fogok szembenézni velük, vagy épp mennyire fognak majd az épülésemre válni.

Leginkább egy hatalmas kérdőjel a homlokomra, az kéne.



Elkezdtem egy fotó sorozatot egy felbukkanó ötlet alapján, meglátjuk meddig jutok vele.